Amszterdami kedvencek

Az év elején említettem néhány célt, álmot, amit szeretnénk elérni idén.

Az egyik az volt, hogy eljussunk Koppenhágába. Ha Koppenhágát végül idén, egyelőre legalábbis, kihagytuk, Amszterdam felé vettük az irányt március elején. (A fenti képet én festettem.)

Egészen a közelmúltig nem igazan vágytam északra, de a skandináv (belső)építeszeti stílus és a hygge életérzés kíváncsivá tett.

Az volt az egyszerű oka az Koppenhága-Amszterdam cserének, hogy ide vonattal is el tudtunk jutni Párizsból néhány óra leforgása alatt.

És hát ki ne szeretne kihagyni egy felesleges repülőutat minden nyűgjével együtt, főleg gyerekkel. :)

Emmával mentünk, aki két és féléves kora ellenére elég rutinos utazó már. A vonaton az ölünkben ült, így neki jegyet sem kellett venni.

Az elhúzódó tél ellenére egész jó időnk volt, némi esővel. Na de térjünk is rá a kedvencekre: a következő dolgok tetszettek a legjobban Amszterdamban:

Nos, az első technikailag nem Amszterdamban van: Haarlem.

Ebben a szomszédos kisvárosban szálltunk meg, és milyen jól tettük! Airbnb-n foglaltunk szállást, egyenesen a templom mellett, a főtértől egy kőhajításnyira.

Haarlem nagyon szép, szimpatikus és élhető városka sok bolttal és étteremmel.

A szombati piac is nagyon tetszett, ahol a zöldség-gyümölcs mellett sajtot, kézműves termékeket és persze rengeteg virágot lehetett kapni.

A virágok meglepően jó áron voltak, szívem szerint jól bevásároltam volna belőlük, de persze nem sok értelme lett volna :)

Na jó, a második dolgot is Haarlemben tapasztaltuk meg: a laza játszótereket.

Itt ez a gazdag, Nyugat-európai ország, gondolnánk hogy a játszóterek menő/szigorú eu-s szabvány szerint fogadnak majd.

Ehhez képest, a játszótér, ahol jártunk, kicsit lepukkant volt, de a szó kedves értelmében. Kicsit olyan volt mint valami játékkölcsönző.

Kezdjük azzal, hogy egy kapuval zárt telken volt.

Játékok, főleg biciklik (de vagy 100 féle) hevertek az egyik sarokban, udvarra való kis házak a másikban, a harmadikban nagy homokozó, vödrökkel és lapátokkal, valamint néhány hinta és egy csúszda.

Ahogy utánaolvastam, ez egy átlagos holland játszótérnek felel meg.

Amin még meglepődtünk, hogy ki volt készítve üdítő és tea (vagy kávé?); és az emberek szabadon kiszolgálták magukat.

Biztos volt valamiféle becsületkassza, vagy hát ki tudja, nem egészen figyeltük meg a rendszert.

Ami még feltűnő volt, (a francia laissez-faire módszer után, vagyis az anyukák - bébiszitterek - általában ülnek a padon, a gyerek meg játszik) hogy a szülők együtt játszottak a csemetékkel. Ezt én eleve így szoktam, tehát végre nem éreztem ufónak magam :)

(Ez a kép már a Vondelparkban készült Amszterdamban.)

Biciklik mindenhol. És méghozzá nagyon szépek.

Tényleg sok a biciklis, gyakorlatilag több kerékpár van az országban mint ember.

Ebből állítólag jónéhány az amszterdami csatornarendszer fenekén található.

Bukósisakot nem hordanak, nagyon gyorsan mennek és a gyerekeket is bringán szállítják. Néha négyet-ötöt egyszerre. Bámulatos.

És állítólag itt a legkevesebb a biciklis baleset, persze, per bicikli. Gondolom mindenki hozzá van szokva mind a biciklizéshez, mind a bicajok jelenlétéhez (és már a játszótéren is ezt gyakorolják).

Az előbb említettem, hogy a csatornák állítólag tele vannak a kétkerekűekkel. Ezt a hajós programunkon tudtuk meg. (Pontosabban, hogy az amszterdami csatornák tartalma egy méter iszap, egy méter bicikli és egy méter víz. Haha.)

A (nem egyetlen) vicc mellett sok mindent megtudtunk a városról és az épületekről.

Azt hiszem, ez volt a kedvenc programom az egész út alatt.

Sötétedés után, 6-7 óra felé jutottunk el hajózni, és azt kell mondjam, még Emmával az ölemben is varázslatos és romantikus volt. :)

Azért, ha gyerekkel mennél, nem árt készülni némi lekenyerező finomsággal. :)

Ha pedig finomság: két dologra voltam igazán kíváncsi. Az egyik a dutch pancake, vagyis a holland palacsinta, a másik a híres holland sajt.

Előbbi egy vastagabb, nagy méretű verziója a magyar (vagy francia) palacsintának, és a legjobbat a Vondelparkban ettük, szamócalekvárral és porcukorral. Hárman ettük desszertnek, ebéd után. :)

Utóbbiból pedig egy haarlemi sajtboltból hoztunk kóstolót, de Amszterdamban rengeteg turistacsalogató sajtbolt található. Mint ez itt:

Ezeken kívül is jókat ettünk, pedig nem terveztük meg, hogy melyik étteremben együnk.

Ha jobban belegondolok, mind a három vacsoránkat Haarlemben költöttuk el (egy trendi mexikói, egy gyors de ízlésesen tálalt görög és egy stílusos francia-olasz helyen).

Az egyik ebédünk pedig a másik kedvenc helyemen ért minket:

Ez pedig a Hortus Botanicus, vagyis a botanikuskert/pálmaház volt.

A botanikuskert kávézója a korábbi orangerie épületében található, rögtön a bejárat mellett. A szépen tálalt finom ebéd mellett én vizuálisan is nagyon jól laktam: a falat végig különleges technikával készített díszítés fedte, a hatalmas ablakokon áradt be a fény és melegítettek bennünket a napsugarak.

A pálmák mellett ilyen virágok rabolgatták a szívem..

Ebéd után a kert felé vettük az irányt.

 

A kert március elején még igencsak alszik, de nem is emiatt mentünk: az üvegházakon belül van a csoda.

Láttunk hatalmas pillangókat, csodás pálmafákat, és a hármas klímájú nagy üvegházban bepillantást az esőerdő (olyan jó meleg volt!), a sivatag és mediterrán vidék világába. 

Nem ez az első egzotikus kert, ahol valaha jártunk, de míg Monacoban és Mentonban ezek kint vannak a szabadban, most, az éghajlatnak megfelelően ez persze egy benti verzió volt. Sok-sok kép következik (pedig igyekeztem nagyon kiszűrni a legjobbakat) :)

A vége felé már csak én bóklásztam a növények között, Adel pedig kivitte Emmát játszani. :) Ahogy láthatjátok, ez visszatérő motívum minden egyes napról. :)

A végére hagytam az építészetet - vagyis az egyik legnagyobb kedvencemet.

Egyszerre régi, modern, releváns, kontrasztos, csodaszép.

Terveztem, hogy szuperjó fotókat készítek majd a csatornák mentén, de általában, mikor arra jártunk, esett az eső, sötétedett vagy csak épp nem jutott idő a céltalan bámészkodásra.

Amszterdam belvárosa (vagyis ahol a híres csatornák legyezőszerűen terülnek el) az egyik legjobban fenntartott 17. századi város.

Az épületek keskeny utcafronttal rendelkeznek, felfelé viszont magasak (hátul pedig általában nagy kert is van).

Ennek az az oka, hogy annak idején a homlokzat által elfoglalt szélességre vonatkozott az adó mértéke, valamint ez a felosztás biztosította, hogy minél többen elérjék a csatornát, vagyis a közlekedés fontos eszközét.

A gazdag kereskedők (akik a belső csatornák házait építették) pedig még optikai nyújtással is éltek, hogy minél magasabbnak tűnjön az utca felől a házuk: az alsó szintekre hosszú ablakokat terveztek, a felső szintekre pedig rövidebbeket. Cseles! :)

Ahogy haladunk kifelé, az eredeti lakosság egyre alacsonyabb rangú volt - persze ma már ezek a házak is eurómilliókat érnek. A legbelső csatorna mentén gyakoribbak a dupla széles házak - a tulajdonosok egész egyszerűen két telket is megvettek. Ilyen dupla ház ma mondjuk a Waldorf Astoria hotel:

Hogy az épületek jelenlegi állapota fennmaradjon, szigorú műemlékvédelmi szabályokat kell betartaniuk a tulajdonosoknak - például minden ház színe kötött, nem lehet rajtuk változtatni. Sok a fekete színű ház, ami szerintem nagyon szokatlan és menő.

Megfigyeltük, hogy a házak dőlnek, általában előre, de néha jobbra-balra is (még egy anekdota a hajóról: a sok düledező ház között pont az ír pub egyenes, és tényleg!) - de nem kell aggódni, hogy hamarosan összedőlnek: a régi mocsaras talajba vert facölöpöket cementtel öntik fel és a város figyeli is az épületek állagát. Az előre dőlésnek pedig több oka is van: egyrészt így szebb, jobban látni a fenti részleteket, másrészt így könnyebb a fent található kőpalló segítségével felhúzni az emeletekre dolgokat és ráadásul nagyobb is fent az amúgy oly szűkös alapterület.

Eddig a kedvenceket soroltam, ez pedig inkább néhány érdekesség: a villamosokon van egy iroda egy kalauz-félével, a bérlettel pedig nem csak befelé de kifelé is “csekkolni” kell. Ezt annyira komolyan veszik a hollandok, hogy a Centraal vasútállomáson ki van például írva, hogy ha valaki elhagyni készül az országot, legyen szíves kicsekkolni. Láttunk is fiatalokat, akik keresik, hogy hol van ehhez masina.

Visszatérve a villamosokra, vannak rajtuk felszálló és leszálló ajtók, a kedves kalauz pedig mindenkit erélyesen terel a megfelelő irányba. Na meg vannak kivételek - ha babakocsival utazol, ott kell maradni a felszálló ajtónál. Egyszer majdnem fennmaradtunk, mert az ajtó persze nem nyílt, hogy leszálljunk.

Ja, és hát mindenki tudja, hogy Hollandiában legális a marihuána. Ennek megfelelően eszméletlenül émelyítő fűszag terjeng mindenhol. Ha ezt, na meg a mindennapos esőt ki lehetne iktatni Hollandiából, akkor azt hiszem, szívesen visszamennék hosszabb időre is, mondjuk néhány hónapra, kipróbálni, hogy milyen ott élni!

Ami kimaradt, és jó lenne bepótolni egyszer:

• Tulipánmezők (de voltunk a virágpiacon)
• Múzeumok (de voltunk a királyi palotában)
• Edam és Volendam tengerparti városkák (de ott volt nekünk Haarlem)
• És persze, egyszer egy igazi, csatornamenti házban megszállni, és csak nézni a hatalmas ablakok mögül a hajózó, bicikliző embereket! Ti voltatok már Amszterdamban? Milyen volt?

Ha végigolvastad ezt a jó hosszú cikket, gratulálok, kitartó vagy! Ha tetszett, iratkozz fel a hírlevelemre, ahol nagyjából havonta jelentkezem új bejegyzéssel utazás, életmód, étel, otthon témákban, és persze elsőként értesülhetsz az új fouta kollekcióinkról. Mi az a fouta és ki vagyok én? Itt olvashatsz bővebben róla. És rólam. :)