Blog

Minimalista adventi koszorú

Minimalista adventi koszorú

Az utóbbi időben kevés magazint veszek, mivel többször előfordult már, hogy olvasatlanul maradtak a polcon. A francia Marie Claire tematikus újságjai időnként mégis elcsábítanak és eddig még nem bántam meg, ha mégis betértem értük az újságoshoz.

Ezúttal a Marie Claire Idées (Ötletek) adventi számának adtam egy esélyt - és milyen jól tettem! Tele volt izgalmasabbnál izgalmasabb inspiráló ötlettel - szinte mindet elkészíteném, ha lenne rá időm!

Amit végül mégis megvalósítottam, az tulajdonképpen az egyik magazinbéli ötlet továbbgondolása. Az egyik torta díszítése tetszett meg annyira, hogy adventi “koszorúként” költözött be hozzánk a következő hetekre. Idézőjelbe teszem a koszorú szót, mert az alap voltaképpen korong formájú.

Szerettem volna, ha az adventi koszorúnk megfelel néhány egyszerű követelménynek:

  • Ne legyen drága.
  • Legyen viszonylag egyszerű és gyors.
  • Legyen biztonságos (Emma, a 16 hónapjával, olyan korban van, amikor minden túlságosan is érdekes a kis környezetében).
  • Legyen csodaszép!
  • Legyen “más”, legyen újszerű és különleges.
  • Kreatívkodhassak kicsit az elkészítése során.

Az alapanyag szódabikarbóna, keményítő és víz volt, így azt mondhatom, olcsó volt. Akrilfestéket használtam a festéshez, ez volt itthon egy korábbi projektből. A havat némi kókuszreszelékkel és hóspray-vel varázsoltam rá.

Biztonságos, olyan értelemben, hogy nem igazi gyertyát, hanem LED mécseseket vásároltam hozzá. A kész dísznek nincsenek apró darabkái, így 3 év alatt sem kell izgulni miatta - persze a hóspray nem ennivaló, így továbbra is érdemes kicsi gyerekektől és háziállatoktól távol tartani, vagy a spray-t teljes mértékben kókuszreszelékkel helyettesíteni. (A fákon a festék segítségével megtapadhat száradás előtt.)

Mialatt formáztam és festettem, bekapcsoltam egy kis Michael Bublé-t, így azt kell mondjam, ez a projekt volt számomra az ősz egyik legszórakoztatóbb programja. :)

A hófehér masszából egyébként mézeskalács jellegű díszeket is lehet készíteni. A receptet és az arányokat ezen a blogon találjátok. Én ehhez a kb 2 cm vastag és 20 cm átmérőjű alaphoz (és a fákhoz, meg a rókához) nagyjából tripláztam az ott leírt adagot. Nagy kiszerelésű szódabikarbónát bioboltokban vagy gyógyszertárban találtok.

A szódabikarbónát és a fehér kukoricakeményítőt lábasban elkevertem, majd hozzáöntöttem a vizet.

Közepesen alacsony hőfokon kevergettem néhány percig,

míg ilyen szép krumplipüré-szerűség nem lett belőle.

Gyorsan, még forrón kiszedtem tányérra és lefedtem folpackkal, hogy ki ne száradjon.

Eltartott néhány óráig míg kihült. Hidegen már el lehet vele kezdeni dolgozni, de a hűtőbe is be lehet tenni egy zacskóban. Én pár napig ott hagytam, nem lett belőle probléma, puha maradt.

A formázás meglehetősen egyszerű volt, már ami az alapot illeti: nyújtófával ovális, két centi vastag formára nyújtottam (kézzel nyomokat hagytam volna).

A maradékból különböző alakú fákat formáltam, majd beléjük szúrtam egy-egy elvágott saslikpálcát. Igyekeztem kb. három cm-nyi szabad szárat hagyni nekik.

Mindenképpen szerettem volna egy állatkát is a pici erdőbe: a választásom egy rókára esett. Az ujjaim élével haladtam a rókaformálásban: lett feje és teste, farka. Aztán a lábaihoz képest kidomborodó mellkasa, fülei, valamint arca. Végül szemet is kapott.

A díszt nem sütni kell (mint a mézeskalácsot), hanem szárítani. Nem kell rátenni semmilyen hőforrásra, egyszerűen csak levegő kell, hogy érje.

 

Az alapba beleszúrkáltam a fákat, hogy meglegyen a helyük, majd ki is vettem őket, vissza a felfordított gyümölcstálamra. Ha nincs mibe beleállítanod őket (hungarocell darab például), szerintem nem lenne baj abból sem, ha rögtön az alapban maradnak.

A mécseseket is elhelyeztem és belenyomtam őket az alapba, hogy épp csak egy kis rész kandikáljon ki majd belőlük.

 

Szerintem ez volt az oka annak, hogy végül, száradás után repedt kicsit az alap.

 

Itt meg is lehetett volna állni. Így, fehéren, igazán finom és elegáns volt. Az elképzelésem mégis más volt. Egy nap száradás után festettem be őket. Mármint a fákat. Fehér akrilfestékbe zöldet és egy pici kéket kevertem.

A rókát filctollal festettem be (ki).

Ez után már csak a kókuszhintés és a hósprayzés maradt hátra. 

Csak a kókusz után jutott eszembe, de a mécses-gödrökbe papírt tettem, hogy megóvjam a spray-től.

 Ezen kívül az alap alapjául szolgáló tál szélét is meg akartam óvni.

 Sikerült!

 

 Az örökzöld ágacskákról el is felejtettem említést tenni: ilyet a mi éghajlatunkron viszonylag könnyen lehet találni, főleg az ünnepi szezonban.

Íme a végeredmény 1-4 "meggyújtott" gyertyával. :)

 

 

 

A fácskák közelebbről: 

 

Természetes esti fényviszonyok között:

Próbáljátok ki és írjátok (meg kommentben) vagy mutatssátok meg  (az Instán vagy Facebookon), hogy hogy sikerült! (@hellopamut, #hellopamut)