Blog

Zen a harmadik trimeszterben

Eleve nyugodt típus vagyok: nagyra értékelem a csendet és a nyugalmat. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne szeretném a pörgést, de lételemem a nyugalom.

Amit még nagyon szeretek, az a hatékonyság. Nem, azért nem vagyok szuper jól szervezett, nem ragyog mindig a lakás, nem erre gondolok. Inkább úgy mondom, hogy szeretem ismerni a miérteket, a részleteket, és a "hackeket", ha úgy tetszik, és a legkisebb erőfordítással a maximumot kihozni dolgokból.


Hypnobirthing első felvonás

Amikor sok évvel ezelőtt Kate Middleton várandós volt első gyermekével, akkor hallottam először a hypnobirthingről, vagyis a hipnoszülésről. Egyből nagyon szimpatikusnak tűnt ez a fajta megközelítés, bár akkor még nem sokat foglalkoztam a témával. Néhány évre rá én is babát vártam, és egyből eszembe jutott ez a módszer, így utánanéztem és megvettem egy angol nyelvű könyvet a hozzá tartozó relaxációs hanganyagokkal a témában.

Mire jobban beleáshattam volna magam a témába, kiderült, hogy bizony császárra készülünk, így ezt követően elhanyagoltam a felkészülést. Azért így is segítség volt, amit tanultam - konkrétan lejjebb tudtam vinni a vérnyomásomat a műtét közben, mert láttam a monitoron, hogy túlságosan izgulok.

Az új várandósság

Most pörgessünk négy évet az időben, a jelenbe. Bár meg voltam győződve eleinte, hogy ha az első babám császárral született, akkor minden bizonnyal a második is így fog, menet közben kiderült, hogy nem egészen ugyanazok a körülmények, mint 4 évvel korábban.

Hogy miért gondoltam eleinte császárra? Ritka rendellenesség miatt a normálisnál kisebb méhem van (ami szerencsére még az első terhesség előtt kiderült: úgy hívják, hogy egyszarvú méh). A lényege ennek a formának, hogy a szív alak helyett egy banán formát kell elképzelni, és ebben a babák 95%-a jobban érzi magát fejjel felfelé - később pedig már nincs helye forogni. Mint az első babám, Emma esetében. A kórházak nagy része ilyenkor császárt javasol (Emma ezért született császárral). Igen ám, de most másik kórházba járok. Így már az elejétől szó volt a termeszetes szülésről, amit "farosan" is megpróbálhatok. Itt kezdtem izgulni, hiszen azért nem éppen hangzik ez könnyű menetnek. 

Igen ám, de később az is kiderült, hogy ez a baba meglepő módon a jó irányba fordult, így aztán tényleg semmi akadálya a természetes szülésnek. Mivel az a császár összességében pozitív élmény volt, egy picit bepánikoltam néhány pillanatra, hogy akkor most nekem aktívan és az operacióhoz képest nem túl tervezhető módon kell a világra hoznom ezt a csöppséget (mint az anyukák nagy része). De aztán szépen megnyugodtam és elővettem a korábbi könyvemet és relaxációs trackjeimet.

Hypnobirthing most

Szerencsémre angol "videósokat" követek a YouTubeon, és két helyen is szembejött velem a Positive Birth Company és Siobhan Miller (az alapító).

Megnéztem az ingyenes videóit - szintén a YouTube-on - és teljesen magával ragadott a jól felépített és logikus magyarázata arról, hogy mi is történik a testben (es a fejünkben) szülés közben.

Pár nappal később úgy döntöttem, hogy mélyebbre szeretnék ásni és megvettem Siobhan videós tréningjét, amit egyszerűen digital packnek hívnak.

De mi az a hypnobirthing?

Angol nyelvterületen terjedt el a legjobban ez a szülésfelkészítő módszer, valószínűleg a kórházban furcsán fognak rám nézni itt Franciaországban. Itt is van szülésfelkészítés, sőt, államilag támogatott órákon lehet részt venni (erről is írok lejjebb). Viszont itt előnyben részesíti mindenki (anyuka és szülésznő/orvos) az epidurális érzéstelenítést, aminek nyilván vannak előnyei, de hátrányai is. 

A hypnobirthing koncepciója szerint először is nagyon fontos a környezet, valamint a relaxáció, a légzés, és persze a pozíciók, amiket szülés (és vajúdás) során felveszel. Márpedig ha rákötnek az epidurálra, akkor már csak óvatosan lehet mozogni, kis mozgástérben, a kádról szó sem lehet, és folyamatos, vagy legalábbis gyakori monitoring alatt tartanak. 

Nem mondom, hogy biztos nem fogom kérni (főleg, hogy a kanült magát egy idő után valószínűleg mindenképp megkapom a hátamba az első császár hegje okán, hisz ha sürgős probléma van, jobb, ha nem kell altatni), de szeretném legalábbis a legtermészetesebb úton elkezdeni legalább a folyamatot.

Hogyan készülök tehát?

Az elején említettem, hogy fontos számomra a nyugalom. Ez azért is van, mert elég aggódós típus vagyok, akinek mindenféle szcenárió megfordul a fejében. Tehát a legfontosabb, hogy amennyire lehet, megtanuljak tudatosan relaxálni. Ha a félelem eluralkodna rajtam, adrenalin töltené el a testem, ami lelassítja a folyamatokat és blokkolja az oxitocin áramlását. Pedig oxitocinra van szükség, hogy minden a megfelelő mederben haladjon. Amit fontos megjegyezni, hogy a természetes oxitocinra gondolok, nem a szintetikusra, amit szülés beindításához vagy gyorsításához használnak.

  • Irányított meditáció

Esténként igyekszem a fent említett könyvhöz kapcsolódó, pozitív üzeneteket tartalmazó meditációt hallgatni. Még szinte soha nem tudtam végighallgatni az egész félórás hanganyagot, mert mindig elalszom rajta, annyira nyugtató. Jelzi is a szerző a könyvben, hogy autóvezetés vagy hasonló tevékenység alatt nem szabad hallgatni.

  • Légzéstechnikák

Kétféle légzéstechnikát mutat be Siobhan a videókban: a felfelé- és a lefelé légzést. A felfelé légzés (upbreathing) lényege, hogy lassan szívjuk be a levegőt, de kifelé még ehhez képest is fele tempóban fújjuk ki. Ez egyébként a nyugalomért felelős bolygóidegre (a nervus vagusra) hat a szervezetben és segíti a vér áramlását is. Ez egy olyan technika, amit az életben bármilyen stresszhelyzetben lehet alkalmazni. Emmának is szoktam tanítani, amikor eluralkodik rajta egy-egy negatív érzelem (a Játékok a Tudatos Jelenlétért könyvben is olvastam róla). Belégzés 1-2-3-4, kilégzés 1-2-3-4-5-6-7-8. Ezt a légzéstechnikát a vajúdás során kell alkalmazni. A lefelé-légzés (downbreathing) a kitolási szakaszban esedékes. A gyengéd, fokozatos születéshez a hypnobirthing nem javasolja a filmekben látható erőteljes, a teljes testet megfeszítő nyomást, vagy annak erőltetését, inkább itt is a légzéstechnikát hozza fel. Lefelé-légzés során nem lassan fújjuk ki a levegőt, hanem egy, határozott, lefelé irányított fújással. Olyasmi fújással, mintha egy gyertyát akarnánk elfújni. Nos, hát ezeket gyakorlom, aztán remélem, hogy eszembe is jut majd és tudom őket hasznosítani. 

  • Az apuka feladata

Fontos, hogy az anyuka magára és a légzésre tudjon koncentrálni, így a partnere kell, hogy minden egyébre figyeljen, hogy megteremtse a nyugodt körülményeket, a zenét, a kellemes fényt, számoljon az anyukával a légzés során, vagy ott segítsen, ahol tud. Ezekre a dolgokra próbálunk hát együtt készülni Adellel. Ez is biztonságot és nyugodtságot ad számomra, hogy remélhetőleg tudni fogja, hogyan segíthet majd nekem.

  • Videók, történetek

Az alapító videóit persze már megnéztem egyszer, de jó visszanézni őket időnként, mert annyira pozitívak és az ember úgy érzi közben, hogy érti a folyamatokat és fel tud készülni helyzetekre.

A digital pack-kel együtt egy zárt csoportba is bekerül az ember, ahol a közösség pozitív szüléstörténeteit tudja olvasni. Először nem gondoltam, hogy ez engem érdekelne, de aztán ahogy olvasgattam őket, úgy ismerkedtem ezzel az egyébként elrejtett és misztikus világgal, ami a születés körül zajlik.

  • Málnalevél tea, masszázsolaj, fitlabda

A várandósság utolsó heteiben ezek a rituálék is segítenek a szülésre való felkészülésben, mind testileg, mind lelkileg. A fitlabdát és az olajat a nagy napon is tervezem majd használni.

  • Lassú munkatempó

A Zen kollekció, meg talán az idei összes többi elég lassan készült el, hiszen eleinte sokat jártam orvoshoz, vérvételre, stb - majd igazából a Zen után még úgy terveztem, hogy hozunk egy újabb adag foutát a Hello Pamuthoz, de ezt az ötletet végül elvetettem. Abban a heti néhány órában, amikor nem valamilyen időponton voltam, egyre nehezebben tudtam a munkára gondolni (még ha nagyon szeretem is), és bizony megengedtem magamnak, hogy ha babás dolgokon járt az eszem, akkor azzal (is) foglalkozzak. 

A nem-digitális oldal

Említettem, hogy itt Franciaországban vannak ingyenes szülésfelkészítő órák. Emmával egy kórházba jártunk, egy csoportos tanfolyamra. Nehezen tudtam azonosulni ezekkel az órákkal, de azért volt néhány hasznos információ.

  • Egyéni órák

Mint kiderült számomra, egyéni órákat is lehet venni szabadúszó szülésznőktől. Vannak támogatott, részben visszatérített és természetesen fizetős alkalmak is.

A klasszikus felkészítésnek nevezett 7 órából, kiválaszthattam azokat, amik érdekelnek, amiket fel szerettem volna frissíteni, majd abban az óraszámban, amit nem használtam ki, mehettem/mehetek balneoterápiára.

  • Balneoterápia

Ha kihúzzuk addig, akkor összesen 4 alkalommal megyek majd a medencébe. Az első két alkalom már megtörtént és ma megyek harmadszor.

Aki Magyarországon nő fel, annak azért természetes a medence, az uszoda, a fürdő, a vízpart. Párizsban ez kevésbé van így. Persze vannak itt is uszodák, meg még aquapark-féle is, de az emberek vagy úszni, vagy ugrálni, csúszdázni mennek, kevesebb a lazítós hely. Vannak méregdrága day-spák is, na azokban végképp nem jártam még. :)

Ezért is voltam kíváncsi, mikor láttam a városunkban egy szép nagy ház kapuján a balneoterápia kifejezést. Őszintén szólva azt gondoltam, hogy ez is egy drága szolgáltatás lehet. Így, mikor kiderült, hogy ezt is választhatom az itt tevékenykedő szülésznőnél, nagyon megörültem.

A kb. 45 perces (ismétlem, ingyenes) alkalmak a következőkből állnak: 

A nem túl nagy, de mégis a célnak megfelelő méretű kb 130-140 centi mély 32 fokos vízben a szülésznő meg én (tehát összesen ketten) először bemelegítünk. Sarokemeléssel futunk egy távot a vízben, majd vissza, aztán sasszézunk jobbra majd balra, ülő pozícióban csak karral úszunk, vagy egy vízi nudli segítségével csak lábbal haladunk előre. Kargyakorlatokat végzünk úszódeszka segítségével, vagy a nudlit nyomjuk le a lábunkkal a medence aljáig. A medencében aztán a saját medencénket is felkészítjük különböző gyakorlatokkal, nagyokat lépdelünk előre, vagy oldalra és hátra, illetve a korlátot fogva, a talpakat a kezek mellé téve jobbra-balra ringunk, hogy a medence (a miénk) minél jobban ellazuljon. Remélem valamennyire el tudjátok képzelni ezeket a gyakorlatokat. Ez után jön egy légzés-gyakorlat, aminek egy pingpong labda is a része. A cél: minél kevesebb levegővétel-számmal a pingpong labdát át kell fújni a medence egyik végéből a másikba a víz felszínén. Ez természetesen gyakorlás a már fentebb említett lassú légzéshez. Ha ezzel a gyakorlattal megvagyunk, jön a hab a tortára. Negyed óra szabad lebegés relaxációs zenére. Hogy ezt bárki könnyedén megcsinálja és tényleg el tudja magát engedni, két nudlit kap az ember: egyet a nyaka alá, egyet a térde alá. A víz gyengéden áramlik közben a medencében, így a lebegés közben visz a medence egyik pontjáról a másikra. Na, ez igazi zen élmény. (Eddig mindkét alkalommal megfogadtam, hogy ezek után KELL egy medence otthonra. Hihetetlen endorfin-katalizátor. Na majd egyszer.)

A vízből kijőve aztán persze lezuhanyzom, és foutába csavarom magam, megszárítom valamennyire a hajam és szépen hazamegyek. 

Ezek hát a zen dolgok, amiket a várandósságom során igyekszem alkalmazni. Remélem, érdekes volt olvasni, és ha ezek a dolgok nem is feltétlen érhetők el a számodra, tudsz belőlük hasznosítani néhány pontot a saját várandósságodra valamilyen formában.


Ui: korábban nem mertem volna várandósan medencébe menni a fertőzésveszély miatt, de minden egészségügyis (orvos, szülésznő, ultrahang-technikus) megnyugtatott, hogy nem csak szabad, de ajánlott is a sok előnye miatt. A méhnyak és a magzatburok védi a kisbabát. Ennek ellenére konzultálj kezelőorvosoddal mielőtt magadtól hasonló tevékenységbe fognál. A fentiek nem orvosi tanácsok, hanem csupán az én élményeim franciaországban történő terhességem kapcsán.

Hozzászólások