Ha a francia Riviéráról van szó, az embereknek általában Nizza, Monaco, Cannes, esetleg Antibes jut eszébe. Mivel szinte teljesen az olasz határnál található, Mentonra sokkal kevesebb figyelem irányul. Érdemes ezt még addig kihasználni, mielőtt a tömegeknek is feltűnik, milyen klassz hely is ez. :)
Már korábban is nézegettem messziről, de mivel az utóbbi évekig csak és kizárólag homokos tengerpartra szerettem volna utazni, inkább Cannes-t részesítettük előnyben. Egynapos kirándulásokat viszont gyakran beiktatunk utaink során (valahogy tartalmasabbnak és hosszabbnak tűnik ettől a nyaralás emléke később), így tavaly Mentonra esett a választásunk. Az akkor egy éves Emmával nem sokat láttunk persze a városból, de amint megláttuk a Sablettes partot, háttérben az óvárossal, tudtuk, hogy ide mindenképpen vissza szeretnénk jönni.
Mentonba Párizsból vonattal érdemes menni, mi is így mentünk. Budapestről pedig Nizzába érdemes repülni, onnan pedig vonattal tovább - a tengerpart melletti városok nagyon jó vasúti és buszos összeköttetésben vannak.
Hol érdemes megszállni?
Hm, hát mindenkinek nyilván a saját pénztárcája szerint érdemes válogatni. Ha belefér egy jó hotel, vagy aparthotel, miért ne? Mi lakásokat szeretünk inkább kivenni. Ez alkalommal is így tettünk, méghozzá az Airbnb segítségével. Egy olasz anyuka lakására esett a választás. Szerettünk volna a Sablettes oldalán maradni - ez a lakás pedig nem is lehetett volna jobb helyen, közvetlen a Place du Cap mellett, a picike Impasse du Cap-ban. Autentikus régi épületben, az ablak elé feszített madzagokon száradó ruhákkal. (Velünk szemben többször kiszúrtam, hogy a néni is foutát tereget!) :)
Impasse du Cap
Odavagyok ezekért a spalettákért!
Három meredek emeletet másztunk meg minden nap, de megérte! Volt egy picike kilátásunk a tengerre, valamint a konyhából az időnként felhőkben úszó hegyre.
Kilátás a hegyre a konyhából
A Sablettes mentén szintén szívesen megszállnék, esetleg az óváros nem túl magas utcái egyikén, de például a nyugati oldalon, az Avenue du Verdun-ön túl nem mennék, de csak azért, mert az öböl strandját részesítem előnyben, onnan pedig az már több mint húsz percre lenne gyalog.
Olaszok
Mindenhol olaszokat hallani - nem csoda, ott van az olasz határ tíz percnyi autóútra. Az éttermek és az ott dolgozók, de még a turisták jó része is olasz. Imádom hallgatni.
Mit együnk?
Ha az ember lakást bérel, könnyen összedobhat 1-2 könnyű ebédet vagy vacsorát. Mi is főztünk, általában napi egyszer, a másik nagyobb étkezést pedig étteremben költöttük el. Az alapanyagokat a minden délelőtt nyitva tartó piacon (ott volt a szomszédban), vagy a közeli boltok egyikében szereztük be.
A piac épülete a tenger felől
A menü? Egyszerű pasta, (fonott!) mozzarella, saláta, gyümölcs (és persze az isteni olasz kakaós keksz Nespressóval reggelire, amit a vendéglátónk hagyott ott nekünk).
Éttermek közül az Al Dente lefelé, a Maison Martin et Fils és a Vesuvio pedig felfelé lógott ki számomra a sorból, bár lehet, hogy utóbbiban azért esett olyan jól még az egyszerű margherita pizza is, mert Villefranche-beli kirándulásunk után (erről egy következő posztban mesélek majd), este 10-kor kopogó szemekkel estünk be ide.
Az estéinket általában fagyival koronáztuk meg, Sofiánál. Tetszett, hogy a gelateria előtt az asztaloknál pár perces ismeretségek születnek (mindenki le akar ülni).
Mi is beszédbe elegyedtünk egy hölggyel, aki a hetvenes évei vége felé járhat és Mentonban lakik már több évtizede. (Azt mondta, nincs akcentusom! Hah! Neki hiszek, nem azoknak, akik folyton azt kérdezik, orosz vagy angol vagyok-e.. :) ) Sok idős költözik egyébként ide, és nagyon szimpatikus, ahogyan élnek. Itt az emberek ismerik egymást, köszönnek, örülnek egymásnak. Fagyiznak, kávéznak, strandolnak. Mi is szívesen áttennénk ide a székhelyünket majd egyszer, a dolce vitába.
Ők pont itt turisták, de nem baj. :) Place aux Herbes
Helyi különlegességek, szuvenír, vásárlás
Menton a citromról híres, még citromünnepük is van februárban. Ennek megfelelően lehet kapni mindent, ami citromos. Az Amalfi-parttal ellentétben itt viszont nem láttam annyit magából a citrom gyümölcsből. Persze azért lehet látni mindenféle citrus fát.
Ha szeretitek a finom mézeket és lekvárokat, akkor a Maison Herbint nagyon ajánlom. Idén nem jutottunk el, de tavaly kétféle lekvárt (egy citrom és egy kókuszlekvárt) és egyfajta mézet vásároltunk onnan. Idén ehelyett Adel a reggeli úszásból hazafelé jövet a Huilerie Saint Michel gourmet boltból csodás illatú bazsalikomos olivaolajat hozott. Még van belőle, de már nem sok. :)
Mentoni ételkülönlegességeket lehet kóstolni a Maison Martin et Fils étteremben a piac mellett, köztük a bundázott cukkinivirágot.
Ezt egyébként a piacon aznap délelőtt is megkóstoltam, ott valahogy még jobban esett. Ugyanennél a néninél lehet kapni helyben sütött soccát, vagyis csicseriborsólepényt. Ha Nizza és Genova között jártok valahol, próbáljátok ki! (Vagy keressetek rá és készítsétek el!) Nagyon finom! A szomszéd árus pedig különleges krémeket árult. Minket az articsókakrémjével vett le a lábunkról.
Cukkinivirág a piacon
Hol mozogjuk le ezt a sok finomságot?
Hát persze hogy a strandon. A már korábban említett Sablettes mellett közvetlen a Garavan városrész magánstrandjai sem rosszak, de nem muszáj fizetni - ezek végében van egy újabb szabadstrand. Innen gyönyörű a kilátás a városra.
Ha pedig már kilátás, akkor nem lehet kihagyni a Quai Imperatrice Eugénie-t, ahol szuper képeket lehet készíteni magunkról (vagy, ha fouta boltod van, mint mondjuk nekem, akkor 35 fokban a foutákról), a hihetetlen városképpel a háttérben.
Az ötperces fotózás után, hogy a türelmesen várakozó Emmát kiengeszteljük (és lehűtsük egy kicsit), gyorsan leugrottunk ismét a Sablettes-re - még lift is van! kiszúrtátok, hol? - A világ leggyorsabb apa-lánya pancsija alatt én pedig kihasználtam a fél méter árnyékban, hogy picit ki vagyok sminkelve, és lőttem pár szelfit.
A következő posztokban mutatok még látnivalót Menton városából, (például, elárulom, hogy hol készült az alábbi kép) illetve elmesélem, hogyan éltük meg a napunkat a Nizza melletti Villefranche-sur-Merben.
